Olvasni szabad. A fűben heverve, a lemenő nap fényében együtt pihenve a Gellérthegyen, a város felett – különösen nagy öröm.

Tegnap este tartottuk az #olvasniszabad találkozók második Budapest Nagyregény különkiadását a Filozófusok Kertjében. Ezúttal a készülő Nagyregény-kötet legfiatalabb szerzője, a VII. kerület történetét író Kemény Zsófi volt Jakobovits Kitti pszichológus, irodalomterapeuta vendége a színpadon.

Kitti az irodalom és a pszichológia kapcsolatáról faggatta Zsófit, aki őszintén és örömmel mesélt az egyetemi élményeiről, a bulinegyedben töltött felejthetetlen éjszakákról és a fontos találkozásokról.

Szóba került, függ-e az emberek életkorától, hogy milyen lakóhelyet keres magának, s persze az is, hogy a Nagyregény szerzőinek kiválasztásánál fontos volt-e a Budapesthez való területi kötődésük szempontja.

Kitti izgalmas játékba vonta be Zsófit és a közönséget, amikor arról kérdezgette vendégét, milyen érzéseket keltenek, történeteket idéznek fel benne a VII. kerület olyan helyszínei, mint pl. a Madách Színház, a „Kazi”, az ELTE Pszichológiai Karának épülete, a Lövölde tér vagy a Városligeti fasor. Aztán meg Zsófinak kellett helyszíneket párosítania az érzéseihez. Elárulta nekünk, milyen fizikai környezetben élte át a megbánást, a szerelmet és a boldogságot.

Megtudtuk, hogy világ életében az Újlipótvárosban élő szerzőnk azért Budán is el tudná képzelni az életét, itt is vannak kedvencei: a Moszkva tér, a Feneketlen-tó, a Bartók Béla út környéke vagy akár a Rózsadomb.

No és hogy mit jelent a VII. kerület mágiája és varázsa?

Az éjszakai bulikban módosult közös tudatállapotot. Az alkohol hatására felszabadultan együtt lélegző emberek közösségét.