Hogy mit keresett a Budapest Nagyregény egy vidéki megyeszékhely fesztiválján? – Szombathelyen most már 30 éve, minden június 16-án a Bloomsday keretében ünneplik James Joyce korszakos művét, az Ulyssest. A BPNR-nek amellett, hogy pályázati szinten az Ulysses European Odyssey összeurópai projekthez egy erős kapcsolódása van és ezáltal része egy 18 országon átívelő összművészeti, kulturális munkának, a könyv munkálatai során talán a legjelentősebb motiváció és minta Joyce remekműve.

Ahogy az 1920-ban megjelent, az egész posztmodern és kortárs prózairodalmat meghatározó mű, úgy a Budapest Nagyregény is egy nagyszabású kísérleti alkotás eredményeként fog megszületni novemberben, csak míg az Ulyssesben a 18 rész egy napot, azáltal pedig egy egészen atmoszférikus világot teremt meg, mely mindennapjaink és életünk rendkívüli lenyomata, addig a Budapest Nagyregény ezen módszertan mentén 23 fejezet, 23 kerület és 23 kortárs író együttállásában kísérel meg egy korszakot, szellemiséget, egy város 150 éves történetét megörökíteni, szellemi emlékműként fenntartani és kinyitni az utókornak.

Ezáltal a Bloomsday egy remek alkalom volt arra, hogy közönség előtt is beszélgessenek a projekt résztvevői Joyce hatásáról, az Ulysses és a Budapest Nagyregény közti kapcsolódásokról, illetve egyáltalán arról, mit jelent budapestinek lenni vidékről elszármazott íróként.

Fehér Renátó szombathelyi származású költő, író Budapest VI. kerületéről írja a saját fejezetét a Budapest Nagyregénybe, már 15 éve él a fővárosban. Rendkívül érdekes volt látni, mit is jelent igazából a Budapestiség, ki a fővárosi és milyen út vezet ahhoz, hogy valaki vidékről az irodalmi közegbe kerülve Budapest 150 éves történetének emlékállításában egy fontos pillér legyen. A Budapest Nagyregény nemcsak a fővárosban élőké, hanem mindenkié, ahogy a város történetéhez is hozzátesz minden látogatója, átutazója, megélője, úgy ez a készülő műre is abszolút igaz.

A beszélgetésről készült képek Lutor Katalin munkái.